Karate
Hárspataki Gábor
MTK legendárium | 382. rész
Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.
Horner Móric Ármin hivatalnok
Vélhetően társaihoz hasonlóan az 1860-70-es évek fordulóján született. 1899-ben felesége lett a hatvani izraelita családból származó Bindfeld Márkus leánya, Ilona, mely frigyről a Budapesti Hírlap hasábjain ország-világ is tájékozódhatott. Horner Ármin családjával a budapesti zsidónegyedben, közelebbről a Dohány utca 28. szám alatt élt.
1904-ben született László nevű fia, kinek 1930-ban bekövetkezett házasságával újabb MTK-s rokoni kapcsolat jött létre az alapítók családjai között. Nevezetesen dr. Horner László ügyvédi irodavezető vette nőül Sachs Mária (1908) izraelita vallású leányt. A Horner fiú – vélhetően atyjától függetlenül – 1937-ben a Palotai nevet vette fel és feleségével együtt a református hitre tért át.
Horner Ármin korán kezdte sportpályafutását, méghozzá a nagymúltú Nemzeti Torna Egylet keretein belül, hogy azután a Magyar Testgyakorlók Körének alapítója és atlétája legyen, mely cselekedet révén örökre beírta nevét a magyar sporthistória lapjaira…
Weisz Dezső fűszerkereskedő
Weisz Dezső életkedve madárdalos tavasszal születhetett, nemcsak azért, mert rigófüttyös hajnalokon már az erdőket járta, hanem mert életderűjénél csak kicsiny fűszerüzletének zegzugos árukészlete, mentacukor és herbaté illata volt kívánatosabb. Pofonoktól kipirosodott arcú boltosinas korában már bőven volt alkalma a szakma csínját-bínját kitanulni. Mire maga kezelte a kasszát, porciózta a kaviárt, felügyelte a szalámiszeletelést – egyszóval bizalmi emberré lett – már minden a kisujjában volt.
Ifjúsága szerelemfakasztó hajnalán, mikor kicsiny boltocskáját megnyitva, keményre pödört bajusszal korzózott a Király utcán, nyugodtan gondolhatott családalapításra. 1911 hirtelen beköszöntött tavaszán mind többet zötyögött a helyi vicinálissal mátraalji kirándulásokra, míg bölcs megadással kellett belátnia, hogy a tekervényes erdei turistacsapások mindegyike egy irányba, bizonyos gyöngyösi kisleány házához vezetnek…
1912 decemberében Weisz úr, olcsó kis kávéházi sarokasztalánál boldog megelégedéssel tette maga elé a kapucíner mellé kikért napilapot, hogy immár sokadszor, lassú szertartásossággal olvassa el a világrengető szenzációt, mely e lágy hópelyhes estén még a tőzsdei híreknél is nagyobb izgalommal töltötte el: „Weisz Dezső fűszerkereskedő eljegyezte Herczfelder Mariskát Gyöngyösről.”
A kicsiny Király utca 92-es szám alatti fűszerüzletbe a madárdalos jókedv mellé asszonyi precizitás is költözött. Az árukészlet igényes megválasztásában oroszlánszerep jutott Mariskának. A meglévő áruk mellé főként tea és kávé került a polcokra, na és persze jófajta csokoládé, a Suchard és Küfferle gyárból, teából a keresett orang Pesco és Schusatong és a jó illatos vegyeskávé zsákszám, és a kényes vevőkör igényéhez szabott, grófi uradalomból rendelt Esterházy-konyak. Az üzlet profilja is ebbe az irányba módosult: „Weisz Dezső kávé, teaüzlete” elnevezéssel. Üzleti életével párhuzamosan – sőt, azt kiegészítendő – továbbra is megmaradt kapcsolata – ha nem is az aktív versenysporttal, de – a jó nyugodt kispolgári turistáskodással, mely természetesen azért jelentős testmozgással járt.
Weisz Dezső egyszerre több turista klubban is aktívan szervezte a nyári-téli kirándulásokat. A többórás gyalogtúrák összeállítója, toborzója és vezetője egy személyben Weisz volt, nevezetesen A Magyar Turista Egyesület tagjainak, a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete Turista Szakosztályának, a Fővárosi Sportkör 1897 barátainak, valamint a Gyopár Turista Egyesület lelkes hívei számára.
Általában négy-öt órás gyalogtúrákat szervezett, melynek indulási ideje a hajnali órákra esett és egy egész napon át tartó programot biztosított a rövid beharangozót rendszeresen a legnagyobb pesti napilapok hasábjain tette közzé:
„A Kereskedelmi Dolgozók Országos Egyesülete turista osztálya a következő irányba rendezi kirándulását: Vác, Tahitótfalu, Hétvályú, Vörösszikla, Visegrád. Gyaloglás 5 óra. Élelmet mindenki hozzon magával. Vendégeket szívesen látunk. Költség 1,60 pengő. Indulás a Nyugati pályaudvartól reggel 5 óra 15 perckor. Vezető: Weisz Dezső.”
Az őszi, hűvösebb idő beálltával közelebbi és rövidebb túrákat szervezet, mint 1912 szeptemberében (Csiki-hegy, Budakeszi, János-hegy, Zugliget), mely mintegy négy óra gyalogutat tett ki. A téli időszakban sem volt rest kirándulást szervezni, miként tette ezt 1913 februárjában (Kelenföld, Márialak, Budakeszi, János-hegy, Zugliget). Stabil egzisztenciája természetesen hozta magával társadalmi megbecsülését. 1913-ban már a Fővárosi Sportkör 1897 háznagya:
„A Fővárosi Sportkör 1897. szombaton tartotta meg XVI. Rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. Háznagy: Weisz Dezső.”
1918-ban a Gyopár Turista Egyesület elnökeként szerepelt,1925-ben pedig a Pomáznál lévő csikóváraljai menedékház felavatásánál, (felavató dr. Zsitvay Tibor nemzetgyűlési alelnök) az építés történetéről tartott összefoglaló beszédet. Az első világháború kitörésekor a József főherceg és Auguszta főhercegnő kezdeményezésére indított „aranyat vasért” mozgalom részére aranyat adományozott, melyért cserébe – a többi beszolgáltatóval egyetemben – vasból készült „1914” vésetű emlékgyűrűt kapott.
További életére vonatkozóan sajnos nem állnak rendelkezésünkre adatok...
